The End

Itt ulok Lehben egy internet kavezoban es azon gondolkozom, mit is irhatnek meg. Meg nem fogom fel az elmulast, meg barmerre is nezek korul hofodte csucsok olelnek korbe. Fajo szivvel hagyom majd magam mogott a Himalajat. Tobbet adott es jobban magahoz olelt mint gondoltam volna.

Minharman kulon utunkat jarjuk. Andi a szobajaban, en it, s mindharmunk kozul a Chris a legbatrabban meg felmaszott a Leh folotti Monostorba, hogy szembenezzen a tenyekkel. Nekem is fel kellett volna mennem! Csak most ez megis valahogy egyszerubb nekem igy, mert meg nem engedem el, nem vagyok ra kepes, vagy talan en eppen itt es most igy teszem meg.


Senki felre ne ertsen, mar alig varom, hogy hazaerjek es egy kicsit ne tortenjen velem semmi. Csurig vagyok az elmenyekkel es egyre nehezebb az uj dolgokat befogadnom. Alig varom, hogy mindenkit magamhoz olelhessek, akiknek a hianya mar minden nappal egyre surgetobben eg bennem.

Megis! Meg annak a tudataban is szomoru a szivem, hogy bar tudom minden bizonnyal visszajovok, most itt kell hagynom ezt a szamomra oly kedves vilagot. Honapok ota semmit sem tudok a vilagrol, politikarol, tragikus vagy vidam esemenyekrol. Izolaltan magamban elek es ez nagyon boldogga es kiegyensulyozotta tesz. Hosszu ido ota nem duborognek bennem rossz erzesek, amik sajnos otthon oly altalanosak a mindennapokban. En remelem, hogy haza tudok vinni egy mely es oszinte mosolyt es sikerul majd hosszu ideig megoriznem magamban. Sosem szeretnem elfelejteni a tibeti szarmazasu poni lovas emberunk orok mosolyat, a sugazast ami belole minden szereny es egyszeru elete ellenere aradt.

Szamomra az o arca az amulet, a "face of the planet" SOSEM FOGOM ELFELEJTENI!

Az, hogy mi mennyire hagyott mely nyomot bennem es mennyiben valtoztatott meg, majd csak honapok alatt otthon fog kiderulni es en allok elebe. Mindenkinek koszonom aki segitett nekunk es megteremtette a lehetoseget es hatteret, hogy kiszabadulhattunk a magyar "samsarabol" Es meg kulon akik feltve ovtak es oriztek, hogy semmi negativum ne szivaroghasson be itteni eletunkbe. Koszonom, hogy a tisztesseg es szeretet jegyeben egymasba karolva nelkulem, talan meg nalam jobban is! megoldottak a helyzeteket.

Bucsuzom most ettol a vilagtol, Indiatol, Nepaltol es Ladhaktol, de nem orokre!

Vegul is csak felertunk a vilag tetejere!

Kepekkel bucsuzom.....Ladakhtol (is)

Thiksay Monostor




Kis monkok a Hemis Monostorban

zummoges es mormogas, a nyilt orakban csak egy egy szerzetes imadkozik a tobbi visszavonul a turistak (5-10 fo) figyelo szeme elol.
Malac a vilag felett

"Bluesheep" hat szerintem sem nem kek, sem nem barany
Wc, a szimpla verzio
Jagadiga
Bacsi a hegyen fonalat szo jartaban

Reggeli tisztalkodas
Ponikat utra!
Meg egy imazaszlo...ebbol sosem eleg!
Gyerekek a tejkaramellamat majszoljak.

Piuri sziklateteji gompa
Itt van fent a magasban.
Gyonyoru imakovek
Napfurdo
Sztupak elhultakbol....voros szarvakbol

Lovacskaink morikalnak
Megy haza a nyaj.

Akinek nagy az orra, az leeg.


Veled meg mi van paci?

A malac kiskecskeje
Na lehet, hogy ezt nem kellett volna! Old Monk!

Mormotak elojottek, akkor vege a telnek?
Piknik

A csucson kell abbahagyni!

A korona ekkove, Ladakh
Megdobbento es gyomorszorito az utunk Delhibol Lehbe, Ladakh fovarosaba. Az ablakra tapadva bamulom a vegestelenbe nyulo oriasokat, alig par szaz meterrel alattam. Lentebb, mintha tejszinbeburkolozna a taj, csak nehany hegycsucs meredezik ki a hatalmas tuparnabol.
O te jo eg! Ide fogunk leszallni??????????????????????????
A torkomban dobog a szivem, ahogy leereszkedunk a volgybe es mire eszbe kapok mar landolunk is a 3505 meterrrel a tengerszint feletti platon. Elall a lelegzetunk amikor a gepbol kiszallunk. Nem csak a ritka es hideg levego miatt, hanem taj nyugoz le vegtelenul minket, korbe amerre csak ellatunk havas hegycsucsok es......igen pont ahogy igertek, kristalytiszta szaraz napsutes. (persze, hogy egy konnycsepp is kicsordul)

Hihetetlen, de minden tiszta es rendezett, az egesz taj olyan egyseges a szemnek gyonyoruseges kepet mutat.
Bar rendesen be vagyunk aklimatizalodva, megis par oran belul megerzem a magas ritka levego hatasait. Azt mondjak, hogy itt azert erzem jobban mert sivatagi csont szaraz a levego. Mindharman rendesen legszomjal kuzkodunk es egy kicsit nyomott is vagyok az elso napunkon Lehben.
A varos imadnivalo(an kicsi) hegyi varoska bazarokkal, tobbnyire tibeti es kashmiri uzletekkel, kolostorral a kozeli hegy tetejen, es megannyi utazasi irodaval akik mind turazni csabitanak.
Persze mi hallgatunk a hivo szora, pedig a Langtang ota szinte semmit nem is pihentunk, de ki nem hagynank a turazast ezen hihetetlenul gyonyoruseges helyen. Na itt aztan "in to the wild" bele a vadonba! Nincsenek kis vendeghazak, sem pedig teahazak ahol megszallni lehetne. Szervezetten tudunk menni, mert gondoskodni kell elelemrol, satrakrol es matracokrol.
Egy vezetovel, egy szakaccsal, valamint ot ponival es gazdajukkal indulunk neki a 6 napos Markha volgy elnevezesu turanak. Mar a kiindulasi pont 3500 meteren es innen csak felfele visz az ut. Ez Manang magassaganak felelne meg az Annapurnan, ahonnan mar igen megeroltetove valik a gyaloglas a ritka levegoben.
Hihetetlen, de csak egy oracskat kell autoznunk a kiindulasi pontunkhoz, de mar ot percel Leh elhagyasa utan a nagy Himalajai semmiben talaljuk magunkat. Sose ilyen kek eget meg nem lattam es a hofeher hegycsucsuk egeszen biztosan kiszurjak neha a kifeszitett melykek vasznat.
A volgyben turkizkeken csordogal az Indus folyo, partjat zoldello erdok szegelyezik, korulotte meg mindenfele ezer szinben pompazo sivatagi koves es homokos taj. Unalomig emlegetett elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru jelzok kavarognak a szivemben, de leirni mar olyan nevetseges.

Mire a taborhelyunkre erunk mar all a “kantinsatrunk” es forro teaval varnak minket. Meg melegen sut a nap, de mi mar aggodunk, na persze kulonoskeppen Andi, hogy szetfagyunk az ejjel, ezert bekeszitjuk az extra halozsakokat is a satorba, nehogy este kelljen a sotet fagyban szarakodni. Meg folkapaszkodunk egy kozeli hegyoldalra, bar eleg bamban a lehetetlen meredek omlo koves oldalt valasztjuk, mintha elment volna a maradek eszunk. :-) Feluton feladjuk, de a neheze csak ezutan kovetkezik, mert le is kell maszni ugyebar. Mivel Andi botok nelkul jott fel, o effektive sziklamaszasban van, a Krisznek kell sehiteni valahogy a botot eljuttatni hozza.

Mire leerunk mar kesz a vacsorank es nincs is mas dolgunk mint alukalni. Ez ugyebar nem tul bonyolult dolog altalaban. De itt es most az! Az Annapurnan soha egyszer sem panaszkodtam es tenyleg nem is voltak tuneteim, de most egyszeruen nem megy az alvas. Pedig csak 3900-on vagyunk!!!!!!!!! A szaraz levegotol (mar bocsanat) beszarad a takony az orromba es egyszeruen semmi levegot nem kapok, meg hat amugy sem nagyon van, a halozsakom pedig olyan szuk, hogy csak vigyazzallasban tudok(nek) aludni. Mint a kotozott sonka fekszem a jeghideg satorban es meg ahhoz is a Malacot kell felebresztenem (remsegesen mely almaibol), hogy kiszabaditson a kotelekeimbol, hogy kimehessek (5 szor az ejszaka folyaman) pisilni. Remek nem?Ossze vissza vergodom, neha fel kell ulnom, hogy levegot kapjak es a lelki szemeim elott a holnapi 1000 meteres szintemelkedes es az azutan kovetkezo 1600 meteres ereszkedes lebeg. Tisztara Thorung La Muktinath, csak ugy viccbol a masodik napon! Vegre reggel lesz es miutan beszipkazom az anyutol megmaradt rettenetes izu energia zselet, mar indulok is felfe, nincs mit tenni at kell kelni!

Alig hiheto ket es fel ora alatt felerek, szemben a Thorung La-s 5 oraval, nem is nagyon tudom mivel magyarazni. De fent vagyok es ez a lenyeg, na meg a kilatas, mert az egyszeruen elkepeszto. Olyan messzesegekig ellatunk ameddig meg soha, legfeljebb csak repulorol. Ladakhban nincsenek het es nyolcezres oriasok, "csak" hatezresek, igy semmi sem allja a pillantas utjat. Lenyugozo szepseg!Jo masfel orat toltunk fent, meg ket kis csucsra is felkapaszkodunk, Gyatso, a vezetonk, mar a kefet ragja, o szeretne mindig mihamarabb a camp-ben lenni, mi meg nem. Mindehol megallunk, huzzuk az idot ameddig csak lehet, hogy ne kettore erjunk a taborhelyre. Ot orat megyunk lefele es fajnak a terdeim es a bokam is, az az igazsag, hogy lehet, hogy tenyleg egy rendes bakancsban kellett volna jonnom, de hat ki a fene gondolta, hogy ennyit fogunk trekkelni.

A kovetkezo ket napon a Zanskar folyo megret kovetjuk, szamtalanszor kelunk at a sebes es JEGHIDEG terdig ero folyon. Komolyan, olyan mintha furesszel vagnak le a labam. Jo sokat is kell menni, negy ora elott sosem erunk a taborba. "Elkepeszto, csodalatos, hihetetlen, gigantikus, megdobbento, lelegzetelallito, gyonyoru " tajakon es volgyeken haladunk keresztul, es mire elerunk a satrunkhoz mar mozdulni sem tudunk. A fuben fekszunk amig csak sut a nap es elvezzuk a gyorsan tovaillano nap meleget. Nehanyszor gyerekek jonnek az allami iskolabol adomanyt gyujteni, Dalai lama fenykepe log a kis nyakukban es sok boldog percet szereznek nekunk ahogy cserzett kis arcukat bamuljuk. Minden csokit es cukorkat elosztogatunk es persze adakozunk az iskolanak mert ez most igy esik jol, egyertelmu es boldogga tesz minket.

A hatterben tibeti zenet hallgatunk es ahogy hosszu percekig bamulnak rank a kis arcok tisztara olyan mint a "Faces of the planet" a travel chanelen. Megdobbento erzes ahogy kitagul egy pillanat az eletunkben.

A folyo volgyeben a taborainkat tobbnyire egy kis falu (ket haz es egy gompa) kozeleben verik fel nekunk, csak hogy a delutani napfurdot egy a vilagtol elzart monostor labanal tehessuk meg.

Aram egyebkent sehol nincs, mint ahogy mas luxus sem, peldaul zuhany. Egy darab emeleti budi, olyasmi mint nalunk a kerti, csak nincs uloke, hanem egy luk van a foldon es oda kell izelni. Ha felallunk akkor melltol felfele kilatszunk, a lenti szinten pedig be lehet menni a trugyihoz, ha valakinek ugy tetszik. :-) A tusolast alltalaban nedves torlokendovel vagy a jeges folyoban furdessel oldjuk meg. Az utobbihoz nagyon kell sutnie a napnak es meg ugy is egy emlekezetes kaland. Amikor megmosom a hajam es e tevekenyseg kozben beledugom a fejem a folyoba, olyan mintha meglekelnek a koponyamat. Farkas uvoltessel tartom bent par masodpercig, szerintem minden agysejtem (mar ami meg maradt :-) kimozdul egyulto helyebol. Gyors szappanozas es meg ketszer a rettenetes oblites. mire vegzek az egesszel meg a fejem is belefajdul a hidegbe.

Viszon tiszta vagyok ujabb harom napra! :-)

Masnap ujra indul a komoly moka, vege a meleg delutanoknak ahogy felfele vesszuk az iranyt a masodik, 5100 meteres hago fele. Ugy dontunk Himalungban alszunk meg 4400 meteren, ami eleg horrornak tunik, de igy hatalmas eselyunk van arra, hogy csodas idoben keljunk majd at a hagon.

Himalung egy hazak nelkuli falu egy 4400 meteren fekvo fensikon. Nyaranta allitolag felkoltoznek csaladok, de fogalmam sincs hogy hova. Ezenkivul nyar van es nincs itt senki. Szurke gomolygo felhos idoben fogyasztjuk el korai vacsorankat es forro vizes palackjainkal bevackoljuk magunkat halozsakjainkba. Nem reszletezem az ejszakat. Az elsonel valamivel jobb, de meg mindig remes, fazos, legszomjal kuzkodos. Kora hajnalban egy gyors reggeli es mi mar indulunk is a hago fele. Nem varunk senkire, halad mindenki a maga tempojaban. Sporoltam az Ipodommal, hogy mara maradjon zenem, es ahogyan a samsara felvisz, a kiralyno szepen lesegit a hegy tetejerol. Fent boduletes (na asszem ezt meg nem hasznaltam) a kilatas. Immaron harmadszor emelkedunk 5000 fole, hat normalisak vagyunk? :0)

A tuloldali ereszkedes ma valahogy konyebben megy, de az is lehet hogy a beigert sor beszerzesi lehetoseg villanyoz fel ennyire :)

Este vegre ismet meleg fuves taborunk van. Sor, Rum, enek es tanc. Unnepelunk. Unnepeljuk, hogy megcsinaltuk ezt az egyebkent nem annyira egyszeru turat es egy kicsit talan azt is, hogy haza megyunk. Mindanyian szivesen gondolunk arra, hogy ujra lathatjuk a csaladunkat es baratainkat akik annyiszor, de annyiszor itt voltak velunk neman a szivunkben. mar izzitom a hasamat a hazai finomsagokra, jo borokra es mezes palinkakra. Nem tudom, hogy fogok tudni e meselni. Lehet, hogy csak hetek es honapok soran fognak feltorni az elmenyeim, hiszen mit is valaszolhatnek arra az altalanos kerdesre, hogy "Na milyen volt meselj!" Ot honap az eletunkbol es nem nyaraltunk, itt eltunk! orulok, hogy probaltam vegig irni a blogot, nem csak magam miatt, hanem azert is, mert ti akiket kedvelek, szeretek es akik vegig kovettetek az esemenyeket, itt voltatok velem es ha majd meselni akarok, nem januar 16.-an kell kezdenem azzal, hogy leszalt a repulogep.

Goa, Kerala, Karnataka, Rajahstan, Punjub, Himachal pradesh, Uttaranchal, Uttar Pradesh, Nepal es Ladakh utan par napon belul hazaterunk. Veget er a nagy kaland, (neha tenyleg kalandos volt)amire egy evet keszultunk es amiben orokke ugy ereztem, hogy sosem er majd veget. Es megis. De azt megint megtanultam, hogy ennek a vege egyben egy uj dolog kezdetet is jelenti es ha valamit nagyon akarunk majd, ugyis sikerulni fog! Nepal es ladakh orokre a szivembe veste magat es mire harmat alszunk majd itt (illetve ott) leszunk megint es azon kapom majd magam, hogy az Everest Base camp fele cammogok az oroke igezo orias isteneim kozott.

CAMP VI.

Lovacskaink lefele a hagon
Az utso este es mar inni is lehet! :D
5100 meteren ujra!!!!!!!!!!!!!!!

A masodik hago 5100 meter!
Kilatas b...meg!

CAMP V.

4400 meteren, jeges hidegben levego nelkul aludni...
Reggelre meg....
Uton megpihenek.

CAMP IV.

Mosas es fejmosas a jeges patakban.
Faces of the Planet

CAMP III.

Sztupak es Monaszterik a feneketlen es neptelen volgyekben
Ima kovek
Trallala, de hosszu nap volt ez is
A lovasemberunk, akit en imadtam. Sugarzik belole a josag!

CAMP II.

Naponta negyszer a jeges folyon...grrrrrrr

Kis meglepi..... a masodik napon rogton egy 4900 meteres hago. Upsz! utana pedig 1600 meter vertikalis ereszkedes.
Free Tibet!
Hat a taj onmagaert beszel.
szivarvany az egen

MARKHA TREK / CAMP I.

CAMP I.
3800 meteren fuldokolva aludni.... valamiert most jobban megutott a magassag
Zanskar folyo

Ez egy falu...az egyik legnagyobb a turan.
Mindenhol csak a hegyek..

Jobb is lehet meg?

Es amikor mar meg vagyunk gyozodve arrol, hogy jobb mar nem lehet, jo nagyot tevedunk.

Rovid helyzetjelentes Leh-bol Ladakhbol, Indiabol. IMADUNK ITT LENNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

3500 meteren, mar majdnem a tibeti fensikon fekszik ez a vilagtol altalaban 9 honapon keresztul elzart budhista vilag! Mivel nem igazan ertek( a turizmus kivetelevel) karos behatasok, erintetlenebb maradt mint a Kinaiak altal lassan tonkretett Tibet. De fogok meg errol regelni! :-)



Anyut kisebb kalamajkak utan sikeresen gepre raktuk es remelem is, hogy mar szepen hazaert, mert itt Ladakhban (vodafone!) megint nincs vetelunk.

Holnap ujabb trekingre indulunk a Marpha volgyben 6 vagy 7 napon keresztul, de itt mar teljesen termeszetbe fordulva satrakkal es harom fos szemelyzettel vagunk neki a hegyeknek .
Utana megigerem (jaj istenem gondolni sem merek ra) hogy innen az utrol talan utoljara jelenkezem kepekkel, beszamoloval es konnyekkel.

Kepeslapok Nepalbol

Rafting resortban, tropusi kornyezetben most utoljara.

Anya es a rafting! Az ijedt abrazat kesobb elmult! :-)
Asszem ketszer kanyoningoltam egyszerre.....eloszor es utoljara!
Langtang trek

Es anya igy tud kapaszkodni is kerem.

Gyerekek az esoben...erdemes az "epulet" mogotti szakadekot is nezni.

No comment.
Kathmandui kulturprogramok

Az atkeles

Langtang! anycival kepekben

16. Nap / Ghandruk - Pokhara

Visszateres.
Persze a nagy tegnapi csalodottsagban azt elfelejtettem leirni, hogy micsoda gyonyoruseg tajon ereszkedtunk (es emelkedtunk) az elmult ket napban. A taj valodi dzsungele vatozott es a fakon meteres mohas novenyek csungtek mindenhol. A viragba borult fak es a hihetetlen dus vegetacio azert azt sugalja, hogy az eso errefele nem ritka jelenseg.
Malac azt mondja, hogy az Annapurnak kor egyben a legszarazabb es a legcsapadekosabb trekk egesz Nepalban. Jo tudni, hogy akkor nem csak szerencsetenseg az idojaras, tenyleg minden nap esik. Legkozeebb komoyabb vizallo ruhazatta jovunk az ABC-re.

Ebredes Ghandrukban. Reggelizunk a teraszon es az oly kegyes Annapurna csak megmutatja magat. Bamuljuk a paraba burkolozo istenseget es elmorzsolom a konnycseppet a szemem sarkaban. Komolyan olyan vagyok mar, mint egy jatekbaba, amit ha a hegy fele forditanak sir. (ha vizszintesbe fetetik pisilnie kell :-)
Azert kicsit komolyabb dolog most, mert a nagy isteneimet bucsuztatom egy idore. A elmult ket hetem minden perceben es pillanataban velem voltak, ok voltak minden oromunk okozoi.
Szerettek bennunket, korbeoleltek a szeretetukkel egyetlen egyszer nem forditottak haragos arcukat felenk. En imadom oket, nem hegyeknek, vagy holmi termeszeti kinovesnek tekintem oket, szamomra ok az istenek. Mindent tudnak a vilagrol amit mi csak szeretnenk ismerni, osszes reszecskejuk egykoron a vilagegyetembol keveredett erre a fold nevu bolygora. Latom a gyurodeseket, ahogy uristen micsoda erok mozgattak es mozgatjak foldunket, a fold anyat, a fold istent. En teljesen hulyenek neztem a hegymaszokat, mert azt hittem, hogy az egesz csak egy fajta harc a a korlatainkal es a termeszettel. Az sosem jutott eszembe, hogy egyszeruen csak jo kozel lenni hozzajuk. Minel kozelebb! Hogy erezhessuk a szeretetet, az energiait amiket folyamatosan omlesztenek ki magukbol. Sirok, mert ideje kilepnem a templombol, a vilag legnagyobb szentelyebol ahol kozelebb voltam az Istenhez mint barmikor az eddigi eletem folyaman. Erzem, hogy szeret es nem fog elfelejteni szeretni akkor sem, ha majd hazaterek es semmitol sem kell felni csak "csinalni az eletet" lehetoleg minel egyszerubben, hinni abban, hogy az almok megvalosulhatnak mint ahogy az is megvalosult, hogy itt csungok az Annapurna egyre homalyosodo csucsan ma 2008 majus 6.-an a het egyik napjan, ammirol foggamam sincs melyik.
Nehezek a lepesek lefele. Sokkal nehezebbek mint felfele.


Es nem hagy cserben, mert az utolso reggelen megmutatja magat az Annapurna South es ott mogotte, a gerinc mogotti pukli, az Annapurna I.

15. Nap / Ghorepani - Ghandruk

2860 - 1940 meter
Nem jol alakulnak a dolgok a reveinkel. Eloszor is azt hittuk ( mi balgak) a terkep alapjan, hogy egy aza kis 600 metres ereszkedesben lesz ma reszunk mielott, ha az ido is ugy akarja rafordulunk az ABC vonalara. Tevedtunk megpedig mindket dologban. Az ido kurvara nem akarta ugy, met mar delben elkezdett szakadni, hogy arrol mar ne is beszejek, hogy a "laza ereszkedes" micsoda hulamvasuazasba csapott at. Nem vicces dolog szakado esoben felfele kaptatni egyatalan nem az. Hiaba van rajtad esokabat, mert belulrol meg a melegtol vagy teljesen atizzadva. Tadopaniban vegleg edol, hogy nem lesz Base Camp, legalabbis most nem. Delnek vesszuk az iranyt Ghandruk fele es holnapra mar Pokharaban leszunk. Malac hihetetlen brenko, jobb ha nem szolok hozza, majd csak megbekel. Magamra veszem, hogy en vagyok a sikertelenseg :-) okozoja, de hihetetlen undorito dolog esoben orakon at menetelni. Nem akarom es kesz.
Jo is van ebben a negativ fordulatban, nem kel tobbet sporolnunk. Ket kis uveg kukuri rumot dorbezolunk el este Ghandruki szalasunkon. Mingyart a Malackamnak is jobb a kedve raadasul igy meg anyu erkezese elott van idong a ket napos Bhoti Kosi raftingra. Juppiiiij!

14. Nap / Tatopani - Ghorepani

1190 - 2860 meter
9 ora kaptato, es osszesen a hullamvasutazassal 1900 meter szintkulonbseg, ja es ebbol 4 ora szakado eso. Ez a mai nap merlege. Mintha haromszor szaladnal fel a Csovanyosra Kiralyretrol es harmadszor a nyakadba kapnad a vilag osszes vizet. Nem mulatsagos. Ez a legnehezebb napom. Meg a hagos napnal is tobbet kell joval felfele menni, de hogy ebben a szeles es nyirkos idoben, borig azva..... Minden turelmem oda es rettenetesen utalom az egeszet. Az utso masfel kilometer a legrettenetesebb. labamon az eso ellen folszerelt vizvedelmi berendezes amire minden lepesnel figyelnem kell, hogy le ne ugorjon a labamrol. A meredely pedig nem meredek fold utakbol all tobbe, mint a tuloldalon, hanem sziklakbol takolt lepcsoszeru kepzodmenybol, amely lefele is es felfele is egy rettenet. Ergonomiai szorny. Egyik foka 70 centi magas a kovetkezo 20 viszot masfel meter szeles. Nem lehet ritmust talalni ra, amivel egyenletesen lehetne haladni.Omlik raadasul a viz lefele ezert aztan a pocsojakat es a piocakat is kerulgetni kell. Nekem azert szerencsere nem volt alkalmam talakozni veluk.
Borig azva es lelkileg teljesen lerongyolodva erkezunk meg vegul delutan otre Ghorepaniba.
A szakado esoben acsorgom, amig szallast keritenek. mar semmi sem erdekel.
Marha jo helyet talal, a szobankban igazi forro zuhany is van. Lam lam mar ez is eleg! :-)
Az ebedloben a kandallo korul szarito allvany arulkodik arrol, hogy az eso itt gyakoribb jelenseg. A vacsinal felvetodik, hogy mi lesz az ABC-s terveinkel (Annapurna base camp) ha ilyen marad az ido.Minimum nyolc orat kene minden nap gyalogolnunk, de hogy megy ez, ha kora delutantol esik? Azert adunk meg egy esely es halnap Tadopani fele indulunk, a Base Camp iranyaba.

Igen, szakad

13. Nap / Kalopani - Tatopani

2530 - 1190 meter
Ahogy belenezunk a terkepbe azt vesszuk eszre, hogy ket nap alatt harom napnyi utat rohantunk le. Elvileg 18 napot fizettunk ki a porternek, ma pedig a 13.-nal tartunk es ha akarnank holnapra mar Beniben is lehetnenk. Szinte egyszerre mondjuk ki: Csinaljuk meg a Base Campet is. Az Annapurna Base Camp egy masik altalaban 10 napos trekk, amit a kor utan 4-5 nap plusszal meg lehet csinalni. Kokemeny terep, csupa le es fel, de a vegen a base campbol csodalatos kilatas nyilik az osszes Annapurnara. Teljesen belelkesulunk. A kerdes mar csak az, hogy lila velunk jon e, de ez a ficko sokkal jobb fej lett amiota nincs a Bisay, egybol benne van. Meg az sem zavarja, hogy a plusz napjait valoszinuleg csak Pokharaban fogjuk tudni kifizetni, mert elegge penzszukebe kerultunk. ATM meg sehol.
Tobb mint 23 kilometert es 1340 metert ereszkedunk. Visszatertunk a palmas es pafranyos paras tropusi kozegbe. A hegyoldalak mohaval boritottak mindenfele es itt zug mellettunk a Kali Ghandaki folyo ismet. Tatopaniban van egy hoforras es mar elore tudjuk, hogy hideg sort is szolgalnak fel melle, igy egesz nap ez tartja bennunk a lelket. A furdo oriasi. Eloszor is kozvetlenul a folyo mellett van, amit nem is teljesen ertek, masodszor csupa ismeros rogyadozik a medenceben, harmadszor tenyleg jeg hideg a sor. szukos anyagi keretunk ellenere be kell nyomnunk ket sort, mikozben jolesoen ellazulnak izmaink es izuleteink. Mennyei. Na ezt Andi is imadna jegyezzuk meg magunkban. bar csak holnap is lenne egy furdo Ghorepanniban (meg nem is selytem mennyire) ha mar tobb mint1770 meter szintkulonbseg var rank holnap. Felfele ujra.

Hoforras es sor!!!!! juhiiij
Mennek a pipik a hegyre



Foldrajz gyerekek....gyurodes mi?

12. Nap / Jomosom - Kalopani

2720 - 2530 meter
23 kilometer, majdem vegig a folyomederben. Na ezt biztosan nem sajnalja az Andi, hogy kihagyta. Mi itt ulunk a Kalopani szallashelyunkon es azon gondolkozom, hogy volt e mar ilyen faradt a labam valaha. Majdnem biztos, hogy nem az elmult ket nap tobb mint 40 kilometere az oka, hanem az eddigi osszes faradsag is most jon ki rajtam. Zsibbad az egesz labam, raadasul tegnap a nyakamat is elaludtam, igy meg a lemerevedes is kinoz.
Malaccal kettecsken rumosteaval csillapitjuk a faradsagi tuneteinket. Nincs is erom ma tobbet irogatni, Kesz vagyok.

orakig, napokig a vegelathatatlan folyomederben.

11. Nap / Muktinath - Jomosom

3710 - 2720 meter
Ime az elso nap amit nem annyira elvezek. 1000 meteres sulyedes 20 kilometer alatt 80 - 100 km/oras szembeszelben. Kagbeniig meg gyonyoru az ut es a szel is gyengecske, hat nem gyozunk gyonyorkodni a mustang volgy kopar szepsegeben. Kedves varoskakon megyunk keresztul es az elettelen sziklak toveben zoldello mkalaszmezok hullamzanak a kietlen tajon keresztul suvito szelben. Sajnalatos modon a folduttal egyetemben megjelentek a motorok is es bar alig par darab halad el mellettunk megis roppantul zavaro a civilizacionak eme hirtelen megjelenese.
Kagbenitol kisse remalom az ut Jomosomig. Por es homok mindehol, foleg a szememben es roszog a fogam alatt. A kali Ghandaki mostanra szinte kiszaradt folyomedreben haladunk orakon, napokon keresztul. Megszamlalhatatlanul sok kobe rugok bele, mert a resnyire nyitott szememmel nem latok jol. Vegelathatatlan hatalmas folyomeder es orakon at gyaloglunk benne.
A labam elrohad ebben az egyhangu gyaloglasban, Andi meg kulonosen szenved a terdevel, latom az arcan hogy ez most neki semennyire nem jopofa. Mostanra szinte biztossa valt, hogy Andi nem jon le velunk, hanem inkabb lerepul Pokharaba es majd lent talalkozunk ujra. Jomosomban egyebkent van repter es ennek koszonhetoen jonehany 2-3 napos turista kirandul a kornyeken. Mikor is talalkoznak hazaiakkal ha nem itt. Es lohaton! A fene azt a lusta nepsegunket! :-)
(Szamomra Jomosom alegkevesbe vonzo hely az egesz 16 nap alatt) Koborolunk a szeles es kihalt utcakon, mignem belefutunk Andink kedvenc szerelmebe, a hercegbe, akibe meg Manangba kavarodott valahogy bele, talan amig mi az Ice Lakenel voltunk...
Ennek kovetkezteben este oriasi dramaban van reszunk.
Bisay, akinek korabban felajanlottuk, hogy ha akar akkor hazamehet a csaladjahoz hiszen Andi visszarepul es igy nincs szuksegunk feltetlenul ket porterre, teljesen kifordul magabol. Alig tud megszolalni a sertodottsegtol, remeg a szaja es uveges a tekintete. Hiaba magyarazzuk neki, hogy nem muszaj mennie ha nem akar es a mi reszunkrol egy gesztus (persze valojaban orulnenk ha menne) es nem fogjuk az irodaban elmondani, hogy nem volt meg a kifizetett 18 napja. Es persze meg borravalot is kap. Majdnem sir, hogy csodot mondott es nem teljesitette a kuldeteset. Mar mi is ossze vissza hazudozunk neki, hogy nelkule biztosan nem ment volna meg probalunk kedveskedni neki, de ugy tunik nekem, hogy ot csak az zavarja, hogy az Andi egy masik csapat vezetojevel-val erzi jol magat. Mit tudom en, az is lehet, hogy egy alacsonyabb kasztbol szarmazik es ezert zavarja, de alig lat a pipatol. Aztan a kovetkezo pillanatban meg megfenyeget, hogy a Lila is "angry" es o is hazamegy masnap. Persze nem gond, menjen csak! Csak akkor viszont mas a haditerv. Ebben az esetben az Andi elso dolga lesz az irodahoz elenni es beszamolni a tortenesekrol. Ez hatasos. Bisay megy, Lila marad. Tudom am, hogy a szegeny ordogot a guide-i mivoltaban is megsertettuk, de tenyleg nincs szuksegunk ket emberre tobbe, raadasul meg 6-8 napon keresztul kellene az okossagait hallgatnunk. Eleg volt. Ha mar ketten maradunk, akkor ne rola szoljon a hatralevo ido. Marha hosszu ido, mire megerti, hogy nem rosszat akarunk, tobbszorosen biztositanunk kell rola, hogy jo jelentest adunk majd rola az irodanak is.
Reggel kikiseri Andit a repterre azutan pedig elkoszon tolunk. Vajszinu himalajai salat kapunk tole ajandekba. Rakotozom a hatizsakra, a Thorung Lan hagyott tibeti zaszlo helyere. Jol teszem, mertJomosom elhagyasa kozben latjuk sokadmagaval acsorogni valami jarmure varakozva. Integetunk. Biztosan jol esik neki, hogy talja, az ajandekat nagy becsben tartjuk.
Szegeny kis ordog! Valahol szeretem is az egyugyu kis abrazatat, de teny, hogy legtobbszor csak bosszusagot okozott. Gondolatban bucsut intek neki es indulunk tovabb harman a kiszaradt folyomederben.

10. Nap / Thorung La - Muktinath

4540 - 5416 - 3710 meter

Tiz percel azutan, hogy a jegverem nulla fokos szobaban alomra hajtom a fejemet mar alszom is. Minden rosszra fel vagyok keszulve, akar az otszori pisilesre, akar arra is hogy nem kapok majd levegot ejjel, de a legnagyobb megdobbenesemre arra ebredek, hogy Paprikajancsi dorombol az ablakon, hogy indulas. Ok haromkor akartak ejjel indulni, de mi egyertelmuen tudattuk veluk, hogy ot oranal semmifele keppen nem indulunk korabban. Ugyanis hulyeseg. Sotet van, hideg van es masnap 11re Muktinathban van az ember. Probalkoztak mindenfelevel az este, meatingel, meg hatulrol jovo okoskodassal, hogy miert is lenne jobb korabban indulni, de egyik fulunkon be, masikon ki. Sot, amikor a nagy esti rohoreszeseink kozepette Bisay odajott es kezdte a "kedves vendegeim...Eljott hat a nagy nap....." kenytelen voltam kozolni vele, hogy most mar nincs mirol dumalni, "Just Do it!" Megertette.

Thorung Phedi utan rogton a tegnap mar haveromma fogadott 400 meteres meredely, de ma valahogy nem vagyunk annyira joban. A High Campben magamba ontok egy csesze teat es mar indulunk is tovabb. Andi elol rohan, de a Malac ma velem jon, az en tempomban, mert ezeket a perceket o sem nelkulem akarja megelni. Lejegesedett hocspasokon kuzkodunk folfele mignem elerjuk az utolso teazot. Tea tea tea, legjobb baratom lett mostanra. Itt egyebken mar 80 rupia egy csesze (lent 15), de minden lukas garast meger idefent.

Meg 400 meter szintkulonbseget kell lekuzdenunk es nem tagadom, hogy itt mar minden mozdulat nehez. Lassan 50 %-ra csokken az oxigen szint a normalishoz kepest es ez nem konnyiti meg a dolgunkat. Minden bukkano mogott ott egy ujabb es a levegovel meg a konnyeimmel kuzkodom, megis erzem minden kegyetlenul tokeletes pillanatat. Az osszes erom es akaratom bennem guborog es a szivem minden dobbanasa valakie. Mind itt vagytok velem.

Ot ora szavakkal soha el nem mondhato kuzdelem utan befordulunk az utolso kanyarba. Felismerem annyit lattam mar kepen. Amikor meglatom a szelben fensegesen lobogo imaszaszlok ezreit eltorik a mecses. Sirva borulok a Malac es az Andi nyakaba, de sirnak ok is, nem lehet itt mit tenni a feltoro erzelmek ellen es igy van ez jol, ki kell engedni mindent es atadni magunkat ennek a csodanak ami itt, most velunk tortenik. Ragyogo nap alatt oszeborulba sirunk 5416 meteren, 17800 lab magasan a vilag legnagyobb hegyei kozott. Eddig sem voltam kepes szavakba onteni az erzeseimet, hogyan is tudnam itt es most. Felkotjuk harmunk Tibeti zaszloit, amiket meg Dharamsalaban vettunk es olyan szep, ahogy kitunik a tobbi zaszlo kozul.

Tegnap este neveket vestunk ra, mindenkiet akire az elmult 9 napban gondoltunk es eszunkbe jutott itt ezen a magaslati korulmenyben. Itt lobognak mostantol, amig csak szet nem tepi a jeges himalajai szel. Egy jo orat toltunk fent onkivuleti allapotban, mert az idojaras is kegyes hozzank, szelnek alig van ereje. Megerkezik a negy belga fiatal, akikkel folyamatosan talalkoztunk az ut soran es ma is a teazonal. A szoszi lany rettenetesen kivolt, es komolyan azon gondolkoztak, hogy feladjak. Sir is a lany rendesen meg hozzaszolni sem lehet annyira erzelmi kitoresben van. Csak megolelem es nem kell beszelnem hozza egy szot sem, egyutt totenik ez velunk, nem kellenek szavak. Masik oldalrol is befut egy idosebb par. Rettenetesen ki vannak, nincsenek maguknal a fejfajastol, csak lerogynak egy szelvedett kis falhoz es sirnak. Olyan meghato az egesz. Eltunik a pancel itt minden lelekrol hihetetlen allapot. Meg a portereken is latszik, hogy nem mindennapi erzes ez nekik. Gondolom, hogy buszkek, hogy az idegenek az o csodalatos orszagukban itt sirnak az idegenek. Nagy erzes lehet.

Simogatom a zaszlokat amiket mar annyiszor megcsodaltam kepeken, de sohasem gondoltam, hogy eletben eljutok barmelyikhez is. Itt 5416 meteren megertem vegul, hogy mi hozott ide es mi ez az orok vagy a Himalajaval es velem kapcsolatban. A legbensomben erzem, hogy osszekapcsolodtunk orokre, egy darabot itt hagyok magambol, a lekembol es ujra vissza fogok terni megkeresni az itt koszalo reszeimet.

Megiszunk egy forro teat, a Malac meg felkapaszkodik egy jo 50 meterre levo kilatohoz fotozni.

Aztan egyszer csak vege. Meg egy bucsu pillantas a tuloldalra aztan vegleg eltunik a szemunk elul. Irto hosszu es szemet ut var rank Mukthinatig, 1650 metert kell ereszkednunk. Azt ugye mondanom sem kell, hogy mit jelent ez a terdeknek.

Lefele jovet talakozunk nehany vakmero (es szerintem nem normalis) emberrel akik errol az oldalrol tamadjak a hagot. Kegyetlen vallalkozas ez, nem csak azert mert errol az oldalrol szinte lehetetlen az aklimatizalodas, hanem azert is mert iszonyu hosszan minden megallohely nelkul kell elerni a tetot. Sem egy teahaz, sem vizveteli lehetoseg, sem a taj valtozatossaga nem segiti az embert. Kietlen es holbeli tajon jarunk, a Mustang volgyeben. Eletnek semmi nyoma. szoval le a kalappal mindenki elott aki forditott iranyban csinalja meg a turat.

Megcsinaltuk, tul vagyunk rajta es eletunk legszebb elmenyevel gazdagodtunk.

Most itt rumoskolazunk a Mukthinati szallasunkon, lezuhanyoztunk harom nap utan, kimostuk a ruhainkat es lassan lassan keszulunk vissza a civilizacioba. Meg 8 gyonyoru nap all elottunk mielott visszaterunk Pokharaba.

Csodalatos volt!

Hat ez a leggyonyorubb....

Holdbeli taj fogad a tuloldalon

A ket mokamesterrel
Felkotjuk a zaszloinkat



Torik a mecses.... :-)

Zarojelben, mindenkinel

Free Tibet!

Huuu de hosszu innen meg az ut...

Az en zaszlom

Utolso ejjel....joo mi? itt pihend jol ki magad! :-)
Onbizalommal

9. Nap / Yak Kharka - Thorung Pedi

4090 - 4925 - 5000 - 4540 meter
A magaslat mindannyiunkat megutott, de nem fejfajassal vagy hanyingerrel kuszkodunk, hanem hipererzekenyek lettunk. Minden kanyarban, ahogy kozelebb es kozelebb erunk a hagohoz osszeolelkezunk es elsirjuk magunkat, a kovetkezo percben meg ugy osszeveszunk mint meg soha, aztan megint egymas vallan zokogunk. Tulajdonkeppen vicces az egesz, megis megbeszeljuk, hogy amig itt fent vagyunk, meg a szokasos ugratasokat is mellozzuk, mert pillanatok alatt komolyra fordulhat a szitu es sokszor nem vagyunk az indulataink urai.

Reggeli utan marha gyorsan mar 11-re Pediben vagyunk, ugyhogy termeszetesen fel akarunk menni a High Campbe, aklimatizalodni is, meg aztan hogy ne kelljen Bisayekat neznunk egesz nap. Csak marha nehezen lehet ravenni, hogy ne jojjon velunk, de tudatositom, hogy ez nem lehetoseg, hanem teny. Az uton, ami igazan fasza kis meredek kaptato, par meterre talalhato a helikopter leszallo palya es nem meglepi, hogy most is varnak ra ketten. Fiatal Izraeli par, lathatoan remekul vannak, de hat ki tudja. (este halljuk a pletyot, eleguk lett a maszasbol es mivel a biztositasukban szerepel a helikopteres mentes inkabb ezt a modot valasztottak Pokharaba visszaterni.) Jon is egyebkent a kis propelleres, de az istennek nem tudja letenni a gepet. Egy darabig megprobalom leftozni ahogy leszall, de ugy tunik elfogyott az uzemanyag, mert visszater Manangba es az ujabb kort mar nem varom meg. 3000 dolcsi kulonben ez a moka azoknak akiknek nincs benne a biztositasukban, szoval jobb okosan aklimatizalodni.
High Camp az utolso szallas lehetoseg a Thorung la elott, 4925 meteren. Nem igazan szerencses valasztas ejszakara. Igaz, hogy egy negyszaz meterrel kevesebbet kell maszni a nagy napon, de mit er ez a nyereseg, ha nem tudsz aludni elotte ejjel. (Barki akivel kesobb beszeltunk allitotta, hogy remes ejszakaja volt fent)
Mi csak egy forro csokit iszunk es elvezzuk az enyhe berugott allapotunkat. Meg egy kozeli csucsra is felkapaszkodunk, szerintem mar az 5000-ret uti, de mindennel jobban megeri, mert a kilatas egyszeruen elmondhatatlan. korpanorama az oriasok szintjen. Mar latjuk a holnapi utat, es a szivunk a torkunkban dobog az izgalomtol. Izgatott vagyok, de egy kicsit szomoru is egyszerre. Mert holnappal veget er eletunk eddigi legizgalmasabb es legfelemelobb kalandja.
Csodas lesz a hago utani ereszkedes (illetve szar), a mustang volgy szepsege es a hatralevo napok, de ez a feladat erzes, hogy meg kell csinalni es az adranalin mar nem lesz benne sajnos.
Megint a konnyek...jonnek
Este zsufolasig tele az etkezo. Sokan lathatoan szenvednek az AMS-tol, de legtobbunk vidam es keszul a nagy napra. Fura modon beparasodott az ido es ez nyugtalansaggal tolt el a holnappal kapcsolatban. Nem akarom szar idoben atszelni a hagot.
Mindennel puritanabb es jegesebb a szobank, ahol alomra hajtjuk a fejunket.

Ott kezdodik a holnap kis feladat
5000 meter eloszor


Thorung Pedi, aludj ha birsz
Delutani aklimatizalodas a high Campbe
Mentore varva...
Jonne, csak nem tud landolni

8. Nap / Manang - Yak Kharka

3540 - 4018 meter
Fagyos hangulatban reggelizunk. Tegnap a faradsag es gondolom a magaslati erzekenyseg miatt jo alaposan megbantottuk egymast. Tipikusan a mindenkinek igaza van es senkinek sincs igaza szituacio, raadasul szerencsetlen modon meg a porterunk keze is benne volt a dologban.
A mozgas nem rossz terapia es az elso tea utan mar tul vagyunk az egeszen es minden halad a megszokott kerekvagasban. Egyre rovidebb utakat kell megtenni es egyre hamarabb erunk a kituzott cellalomasra. Andi ezt nehezebben viseli, o allandoan menne tovabb, de szerencsere hallgat a jozan eszere es nem emelkedik o sem a megengedett 500 meternnel tobbet. Alternativ es rendkivul egeszseges megoldasnak azt talaljuk ki, hogy mi harman (portereket kotelezve, hogy ne jojjenek, mert mar jo kicsit nem oket latni allandoan) delutanonkent feljebb kapaszkodunk egy falut es ott toltjuk a nap tovabbi reszet es csak estere terunk vissza. Ez egyreszt jo az aklimatizalodas miatt, masreszt magunkban lehetunk kicsit, nem allandoan Bisay gorcsolo tekintetetol kiserve.
Este az Andinak es kisse nekem is tuneteink vannak! Kisse tunyak az ujjaink es mintha spiccesek lennenk (ami egeybkent jo erzes) A szaritott jakszarral futott ebedloben mindenki az AMS-rol beszelget, tisztara paranoias lesz az ember tole. Kozben elsuhan felettunk a mentohelikopter, minden valoszinuseg szerint Thorung Pedibol visznek le valakit Pokharaba. Nyugtalanito, egy kicsit olyan bezartsagi erzes is ez, mar ez onmagaban is produkalhat enyhe szorongasos tuneteket, raadasul, ha este tor rad, nincs hova menni.....grrrrr
Szerencsere rohogni tudunk az egeszen, az agyba bujas pedig egyszeruen tokrohejes. teljes menetfelszerelesben probaluk bepreselni magunkat a halozsakokba, de igy is rettenetesen hideg van. A vacsoranal ma eloszor, nem azt mondtak nekunk, hogy "have fun" hanem azt hogy " Good sleep, goood luck! Olyan izgi!
Yak Kharkai "hotelunkban sajat wc is van. Otszor mondom el a miatyankot ejjel amikor a negy liter aldasos hatasatol otszor kell kimennem budira. A szobaban sincs melegebb harom foknal, hat ha meg ki kellene menni a jeges sotetbe.

oxigen hiannyal kuzdve

Egy kis Bella Vista fiiiling...

7. Nap / Manang - Ice Lake

Egy kis aklimatizacio.....4600 meteren.
Alig hiszem el, hogy milyen tiszta kek egboltra ebredunk. Yes! Rogton megadja az elso loketet a mai napunkhoz. Kell is az elszantsag mert egy jo ezer metert kell ma felkapaszkodnunk es a 4600 bizony mar jocskan fole halad a Kothi peak 4200 meterehez. Termeszetesen az oxigenhiannyal es az AMS (heveny es gyors lefolyasu hegyibetegseg) esetleges feltunesevel is szamolnunk kell. Andi kikiser minket, jo szerencset kivan es indulunk.
Hat bakker. Szeretnem irni, hogy utunk igy es ugy kezdodott, aztan erre meg arra kanyarodtunk, de nem tudom. Nekimentunk a hegynek es negy es fel orat majdnem fuggolegesen kapaszkodtunk felfele. Nem kanyarogtunk mi semerre sem, csak masztunk es masztunk. A latvany azonban feledteti a fajdalmas kuzkodest. Latjuk ahogyan Manang egy kis apro pottye valik a volgy aljan, mi pedig lassan, legalabbis ugy erezzuk, egy szintre kerulunk az isteni kettessel. Neha meg meg allok egy fotora, de alapvetoen 4400-ig tok siman megy minden.
Zenet hallgatok, lassan es melyeket lelegzem es aprokat lepek. Szinte meditativ allapotban vagyok, nincs is jobb Ashram ennel talan. :-) A fizikai erzekeimet kizarom, es nem is erzek semmifele faradsagot vagy kimerultseget. Rengeteg folyadekot iszunk, megprobaljuk az eloirt 4-5 litert bevinni es nem sorbol am!
Aztan az utolso gerincen elvesztettuk az utat. ( Kesobb lefele megtapasztaltam, hogy Bragabol vezet a jobbik ut felfele) Mindenfele fucsomok, kovek, meg kis csapasok, sar es meredekseg. Total szetestem. Remesen kuzdottem mindenemmel, a vegtagjaimmal, a botjaimmal, a levegovetelemmel, de a legtobbet megis az vette ki belolem, hogy nekem kellett kitalalni hova lepjek. Nincs szarabb mint amikor mar alig vonszolod magad es akkor minden egyes lepesnel meg gondolkoznod is kell, hogy vajon melyik fucsomo nem csuszik majd ki a labad alol.
Es akkor egyszerre ott vagyunk. Jakkok legelesznek az elso to partjan, ahonnan meg tizenotperc seta az Ice Lake. Szokasos boges amikor meglatom a kristalytiszta es valoszinutlenul kek gleccsertavat. Megcsinaltuk! itt vagyunk a Malaccal 4600-on, magasan ahol meg sosem jartunk.
A to melletti fuben piknikelunk, Chris meg gleccservizzel tolti meg a palackjainkat. Eletem legszebb termeszeti piknike ennek a tonak a partjan, simogato napsutesben, a nagy hegyek derekanal. Egy ilyen teljesitmeny rettenetesen feldobja az embert. Endorfin bomba! Kell is az ero es akarat mert a lefele ereszkedes meg sokkal rosszabb a felfelenel, kicsinalja a bokat es a terdet. Ja es a nagylabujj tetejet is, ahogy mindig nekiutkozik a bakancs orranak. Harom es fel oran at ereszkedunk lefele, es az a franya manang kurvara nem akar kozeledni egy csoppet sem. Meg mindig csak egy pont a volgy aljan. Megallni semmi ertelme sincs, mert csak beallnak a labaink es nem tudunk ujra elindulni. Kilatastalansagunkat csak fokozza, hogy nem Manangba, hanem az onnan fel oranyira es minusz 150 meterre levo Bragaba erunk le. Ezert aztan egy feludito emelkedovel zarjuk a napunkat azutan pedig egy gyors zuhany a jeges bortoncella zuhanyzoban es mar itt is teazgatunk a futott ebedloben a Malaccal. Zsibbadtak vagyunk es tompak, de olyan jol esoen faradtak. Mi a magunk reszerol alaposan kiaklimatizalodtuk magunkat. Megjegyzem rajtunk kivul csak ketten valasztottak ma ezt az uticelt, egy Chris nevu angol srac, akibe orokke belebotlunk, es egy orosz ketfonatos Katyusa.
Holnap vegervenyesen a hago fele vesszuk az iranyt es az iranyt mutato tablakon sem az virit majd Manang, hanem Thorung La.

eletem legjobb piknike

szo elall esz megall
juuuj jakkocska

6. Nap / Upper Pisang - Manang

3300 - 3540 meter
Mi vagyunk a fasza csapat tehat termeszetes, hogy a felso uton kozelitjuk meg Manangot. Ez egyreszrol egy kis aklimatizacio is hiszen 3700 - ig kell felkapaszkodni Ghyaruig, masreszrol sokkal szebb kilatas nyilik a most mar egymas utan sorra elobukkano oriasokra. Nevszerint, Annapurna II, Gangapurna, Annapura III, Annapurna IV es meg ketto, aminek most nem jut eszembe a neve, de majd potolom. Olyan tiszta az ido, hogy a vilag vegeig ellatunk. Egymast erik a budhista falvak, egyik edesebb mint a masik, minden kanyarban all egy sztupa, imamamlom, vagy hatalmas kolapok melyekbe szinten imakat vestek. De jo is lenne egyet hazavinni beloluk.

Porterek Bragaba akarnak megszallni, de mivel Andinak komolyabban elojon a terdproblemaja Managot valasztjuk mert ott tobb mindent lehet napkozben csinalni, az biztos, hogy holnap nem jon fel velunk az Ice Lake-hez, onnan ugyanis le is kell maszni. Remkepkent lebeg a szemunk elott a hago utani 1700 meteres sulyedes, de most elhesegetjuk gyorsan.
Manang a legnagyobb falu talan inkabb kozseg a vonulat ezen oldalan. Vannak boltok, pekseg, (ami nagy ajandek a sok egyhangu kaja utan) jakszoros moziterem, meg rengeteg jobb es roszabb vendeghaz.
Nekunk sikerul egy roszabb fajtat talalnunk elsore, a tulajok nem hajlandok tudomast venni a porterekrol, oket egy istaloban akarjak elszallasolni. Ez viszont magatol erthetodoen nekunk nem tetszik. Megprobalunk kivenni nekik egy szobat, de a tulaj nem ad, sot megfenyeget minket, ha tovabb akadekoskodunk akkor felisut leisut! Meg azon is problemaznak, hogy Bisayek lent ucsorognek, felnek rossz fenyt vetnek az "elokelo" szallodajukra. Hullafaradtan ujabb keresgeles, vegul nem marad mas lehetoseg mint kivenni egy szobat nekik, mar ahova beengedik oket. A portereknek ez a fajta semmibe vetele csak Manangban volt tapasztalhato egyebkent, Bisay szerint egy nagy maffia az egesz, mar ha ezt probalta kinyogni a parszavas angoljaval. Erdekes egy dolog ez a mi ket kis emberkenknel. A hala vagy megnyugodas semmi jele nincs az arcukon, inkabb buszkeseg, meg mintha meg mindig azon forrongananak, miert is nem volt jo nekunk Bragaban. Nem nagyon foglalkozunk vele, ketszaz rupcsit meger nekunk, hogy jo szobaban tudjuk oket. Este a szokasok tevekenyseget uzzuk, kartya es tea, de a rum ezuttal nekunk mar kimarad, hiszen tartosan magasabbra ertunk ahol mar nem javallott az alkohol fogyasztas. Mivel Andi nem jon a Lakehez, o meg utoljara berendel egy rumos teat! :-)

Bragai Kolostor
Bisay mindent felgyujtott :-)

A meseszep felso ut pisangbol.

5. Nap / Chame - Upper Pisang

2670 - 3300 meter
A folyo allando morajlasat felvaltotta az imazaszlok jeges ropogasa a suvito himalajai szelben. Upper Pisangi szallasunk ablakan keresztul orak ota kacerkodik velunk az Annapurna ketto fenseges omeltosaga. Egyre csodalatosabn az ido es ma minden eddiginel elkepzelhetetlenebb es csodalatosabb kep kiserte az utunkat. Illatozo fenyvesek es zoldello retek mellett haladunk egesz nap es hogy legeyn egy kis kontraszt, mindenfele ezek a het-nyolcezres demonok meredeznek hogy jeges hegyes csucsikkal kiszurjak az egboltot. Nem tudok a nagysagukkal kapcsolatban hitelesen beszelni. Eloszor is 3300-on jarunk, ami bar lenyegesen magasabb mint az atlagos europai siparadicsomok teteje, itt meg javaban viragzik minden es dus vegetacioju fenyvesek kiserik az utunkat. Masreszt innen is meg negy-otezer metert kimagaslanak a minket korulolelo hegyek raadasul kozel is vannak viszonylag, igy aztan tenyleg ki kell tekerned a nyakadat ahhoz hogy be tudd venni oket a szemeiddel. Ebben a tiszta idoben vilagosan kivenni rajtuk a sokszor 100 meternel is hatalmasabb ho es jegfalakat, repedezo gleccsereket es a jeges hotukor mint megannyi kristaly csillog a napsutesben. Csak nagyon keves esetben lehet jol fotozni, mert tul nagy a ragyogasa, ja mellesleg nem is fer bele az objektivembe. :-)

Bisay tervei szerint Lower Pisangban kene lennunk, de mi annyira beleszeretunk Upper Pisangba, ebbe a teljesen budhista faluba, hogy vetojogainkal elve inkabb fent veszunk ki szalllast. Nem tetszik nekik, de tojunk ra. Nagyon remelem, hogy a kepeink kepesek lesznek visszaadni kicsit abbol amit latunk es erzunk, mert en egyre ketsegbeesettebben tapasztalom, hogy itt megallt az en nagy tudomanyom. Ez a kis falu minden pillanataval megadja amirol almodtam. Imazaszlok szazai lobognak a havas csucsok elott a hegy tetejen levo kolostorban. A lepcsojen ucsorgok es himalajai chantokat hallgatok es ptyognak a konnyeim (mar megint :-) hogy itt vagyok, hogy itt lehetek.

4. Nap / Bagarchhap - Chame

2160 - 2670 meter
Egy csodasan indulo nap. Arra ebredek, hogy fenyaradat omlik be a szobankba es amint kinezek az ablakon megpillanthatom vegre az Annapurna ketto kristaly tiszta hofodte csucsatit. A pontos magassagi meretekkel majd faradjon a Chris! hihi
Kipattan a szemunkbol az alvas igy 11 pihenteto ora utan :-) es rohanok fotozni, mert ilyenkor a legszebbek, kora hajnalban. Nem vagyok egyedul, mert a galerian mindenki fotozik. Bakancsban, termopulcsiban es alsogatyeszben! Bisay is itt fontoskodik, minden csucsot neven nevez, ot szavas angoljaval probal mindent elmagyarazni. Ebbe alltalaban belefaradok, de ma csak bamulom a hatalmasokat es Bisay kivul marad a vilagomon. Reggeli kozben is megy a szokasos nyogvenyelos meating, aztan meg erkezik a hajmereszto szamla. Upsz, kicsit elengedtuk magunkat. A 200 rupias szobaarakhoz 4500 fogyasztas tarsul. Azt hiszem vissza kell vennunk egy kicsit a dorbezolasbol.
Egy nagyon komoly emelkedovel inditunk es ahogy szokott lenni az elso husz percben log a belem, de rendesen. Aztan ahogy raallok a tempomra azt veszem eszre, hogy olvadnak a kilometerek a labam alatt es meg csak el sem faradok. Lassu leptekkel es egyenletes utemben haladok es olyan konnyu felfele, hogy elszall az osszes faradsagom, mintha boldogsag hormon aradna szet az egesz testemben. Egy jo masfel oraig tart a csigalepcso, de nem veszek rola tudomast. Samsarat hallgatok es neha neha megallok megcsodalni ezeket az elkepeszto hetezres remekmuveket. Totalisan kitisztult az ido, igaz eddig sem panaszkodhattunk, mert maximum a fotozast nehezitette a parasabb ido, ma viszont nyoma sincs meg egy baranyfelhonek sem.

Megint valtozik a taj. Kis fenyvesekbe erunk, friss fa es fenyogyanta illat terjeng a levegoben.
Hatalmasakat kell szippantani belole. Tudtam en mindig, hogy vagyom ide, de most mar azt is kezdem erteni, hogy miert. A kerdes inkabb az, mi lesz velem nelkule? Semmi nem fog annyira maron fajni, mint ezeknek az oriasoknak a kinzo hianya. Azon kapjuk magunkat, hogy mar a kovetkezo Nepali utat tervezgetjuk, hiszen annyi csoda var meg itt rank.
A sun kosi vagy Kalnali 12 napos raftingjai a legmelyebb termeszetben tavol minden civilizaciotol, es megannyi trekk abben a csodalatos orszagban. Ez a tarsitasa a termeszet eme egyedulallo kepzodmenyeinek, a nepali kulturanak es az idojarasnak, ez joker adu asz!

Minden kis falu egy ekszerdoboz ahonnan nepali es tibeti szemek mosolyognak rank. A bejaratnal es a kijaratnal imamalmok porgetesevel tudatositom magammal, hogy itt vagyok, most vagyok itt!!!!! Nem tudok betelni vele, mint ahogy semmi massal sem itt Nepalban.
A korai indulasnak koszonhetoen mar delre Chameban vagyunk, mar csak a szokasos kerdes marad, mivel ussuk el az idot estig. Hat, kartya, rum, tea van, ugyhogy nagy baj nem lehet!

3. Nap / Chamje Bagachhap

1430 - 2160 meter
2160 - 2670 meter Szepen haladunk felfele. Magamon gondolkodom. Hogy lehet az, hogy kepes vagyok megallas nelkul 2 orat maszni felfele es meg csak nem is faradok el. Ennyit szamitana a mentalis hozzaallas?Neha az emeletre alig tudok felmenni otthon. Hat nem erdekes? Itt meg orommel kuzdom le a folem tornyosulo kilometereket. Kemeny melo mig elerjuk Tal-t, most orulunk csak igazan, hogy tegnap rahuztunk Jagatra. Talbol a latvany lenyugozo. Egy magasabban fekvo folyomederbe leptunk es itt a Marsyangdi is olyan csendesen csordogal mellettunk, hogy aztan egy kilometer alatt 500 metert zuhanjon onkivuletben. Most akkor vizeses vagy folyo? Varazslatos.

Nem ezen keltunk at :-)



izeee

Jobb azert belul menni....

2. Nap / Ngadi - Chamje

930 - 1430 meter
Nem nagyon megy az iras, mert ez a napi 24 oraban jelen es bennem levo termeszeti jelenseg, amit Himalajanak nevezunk, belemfojtja a szot. Olyan erzesem van most, hogy kifogytam a jelzokbol, nem tudom mar semmivel sem fokozni a leirasokat. Na hiaba, nem vagyok kolto!
A nagyon szep, csodas, gigantikus, elkepeszto es hihetetlen szavakat mar elcsepeltem, ide pedig nagy szavak dukalnanak. Magamba fojtott mondanivalommal kettesben ulok a szallasunk teraszan, csak ugy mellesleg mellettem egy 200 meteres vizeses zudul ala a Marsyangdiba bele. folfele, meg csak egy gyengus 2500 meteres sziklafal emelkedik. A vendeghazunk itt is egyszeru, de nem kellett kulon kernunk a kilatast. :-)

Ma egyebken nekifutottunk a hegyeknek. Hivatalosan csak 500 metert emelkedtunk, valojaban majdnem ketszer annyit a sok hullamvasutazas miatt. (Hullamvasutnak hivom a terkepen nem lathato, mokas genyo emelkedoket, amikrol meg plusz poennak le is kell ereszkedni. Jo kis moka!) Dermeszto es ideglelo helyeken megyunk keresztul, sokszor alig 50 centi szeles utakon haladunk mig alattunk a sokszaz meteres melyseg. Teriszonyos vagyok ugyhogy nem elvezem ezt sem valamint a fuggohidak allando jelenletet sem. Tobb okom is van nem szeretni ezeket az osszetakol lengedezo bizonytalan takolmanyokat es persze meg tobb okom van szeretni, hiszen itt vannak, szepek es csodalatosan bla bla bla.
Az egyik es a fo ok amiert nem szeretem, az a bizonytalan himbalodzo erzes, nem tudok hova nezni ugyanis alattam rohan a folyo, amitol elszedulok mint allat azutan meg eleg a biztonsagi oldalhalora nezni es tudni, hogy ha nekiesel kiszakadhat, te pedig 150 meterrel lentebb egy 60 tonnas sziklan landolhatsz konnyeden.
Slusz poen, hogy ha szamarak lepnek a hidra, akkor megfordulas es irany vissza, mert egymas mellett nem fertek el es egy farokcsapastol is konnyen bajba kerulhetsz. A szamarakkal egyebken a vekony szakadekos utakon es jo muri talakozni es jobb ha ugy mint en, a hegyhez preselteted inkabb magad, mintsem az uton maradast kockaztatni.

A masik, de szinten nem elhanyagolhato ok, hogy a hidakhoz mindig le kell maszni, mert nem 800 meterrel a folyo folott vezetik at termeszetesen. Ahova pedig lemaszunk, onnan be nem kalkulalt emelkedessel vissza kell tornaznod magad az eredetileg megtett magassagba.
Faradt vagyok es kinzoan fajnak a labaim, hiaba nem vagyok hozzaszokva a minden napi sok kilometeres gyaloglashoz, de megsem erre koncentralok igy aztan semmive valnak ebben a kozegben. Ma is tulteljesitettuk a tervet mert Jagat helyett Chamjeig jottunk. Aranyos buddhista kis falu imamalmokkal melyekkel a be es kijaratnal talalkozunk. Olyan szep minden, hogy valami csoda. Eppen ugy ahogy a mellettunk (itt is) alazudulo vizeses nem fer bele a fenykepezogepunk objektivbe, eppen ugy nem fernek bele az erzeseim es gondolataim az altalam leirt szavakba.

Az ott egy auto bakker....hatborzongato....

1. Nap / Besi Sahar - Ngadi Bazar

830 - 930 meter
Aprilis 21. Hat elkezdodik. Ulunk a buszon Besi Sahar fele es en azon gondolkodom, hogy milyen lesz, milyen leszek en? Egyetlen eselyem, hogy elkap valamifele gepszij es az huz at magaval a hagon, mert itt es most el sem tudom kepzelni, hogy majdnem 5000 metert kapaszkodom majd felfele. Na majd pont en!
Konnyu kis delutani setaval kezdodik a nevezetes turank, alig emelkedik az ut, tele vagyok hat onbizalommal. Legbelul azert tudom am, hogy valaminek hamarosan tortennie kell, mert ilyen emelkedes mellett jo ha juliusra felerunk. A festoi Marsyangdi folyo volgyeben setalunk, a kozeli hegyek es rizsfoldek paraba vannak burkolozva. Sziklak es palmak kozott kanyarog a zubogo folyo, olyan lenduletes es eroteljes, hogy kizartennek a reszenek a raftingolasa. Alig egy par ora az elso napi menetel. Szallasunk egy nagyon vicces badoglemezekbol osszetakolt sorhaz jellegu epitmeny. Wc es zuhany az udvaron, vagy a folyoban, ha valaki bator. En a magam reszerol a mai napra lemondok a tusimusirol, reggel elore harom hetre levakartam a koszt magamrol. :-)
Este eloszor szembesulunk az egyen etlaprol, mellyel utunk joreszen talakozni fogunk es a fogasok sosem, csak az arak valtoznak majd rajta. A 20 rupis asvanyviz mar itt is 40! (A legdragabb egyebken fent a hagonal majd 300 nepali hajitofa.) Oromkodes es Kukri rum a delutan tovabbi resze es egy gyors es korai vacsi utan a nyolc ora mar agyban talal minket.

A ket Paprikajanos :-)
Na, nem szerettem meg ezeket a hidakat...

Ilyen is van?! Terkepen!

440000 lepes

Megjottunk. Itt ulok Pokharaban es nem tudom, hogyan is tortenhetett velunk, hogy vege lett.
Valogatom a kepeket es egyre csak sirok, mert magam sem hiszem el, hogy ott jartunk, mi jartunk ott!
Tizenhat nap, 220 km, 6500 meter szintkulonbseg fel es le,( ja es akkor meg nem szamolom a hullamvasutazasokat) 96 ora maszas mindez korulbelul 440000 lepesben.
Egy alom volt. Probaltam naplot irni, de nem igazan sikerultek jol az irasaim. Az tortent ugyanis, hogy mar az osszes "leg" jelzomet elcsepeltem (megjegyzem jogosan) Indiara es nem tudtam semmivel sem azokat folulmulni. Tizenhat nap, mind a 24 orajaban leirhatatlan tajakon keltunk at es megfogalmazhatatlan erzesek omlottek keresztul rajtam.
Most itt ulok, hogy megosszam veletek a kepeinket, fogadjatok szeretettel mert szamunkra a legfontosabbak es majd kiderul, hogy mit sikerul igy utolag a jegyzeteimbol osszehoznom. Tobb nap lesz amig minden kephez iras is kerul fel, de nem adom fel es azon leszek, hogy keszen legyek mire anyum jon.
Koszonjuk, hogy gondoltatok rank sokat, mi is ratok tenyleg nagyon sokat.

Thorung La 5416 meter

Megcsinaltuk!!!!!!!!!
Kathmandubol majd jelentkezunk napra lebontott kepekkel es irasokkal, Most csak annyit, mindharmunk legnagyobb elmenye es ...na csodalatos volt! Mint kes a vajban ugy csusszantunk at! Semmi problemank nem volt az egeszsegunkel.
Mami, ott leszunk a repteren, most mar tul vagyunk a nehezen, innen mar csak setafika lefele. Na jo lefele kemeny nagyon, de a razos resznek vege.
Andi holnap Pokharaba repul mert nem birja a terde a lefele maszast, mi 6 nap mulva erunk le.
puszi mindenkinek!